2014. november 30., vasárnap

THIS IS THE END

Hey babes.

Mint látjátok lekerült a Ha Tudnád című történet. Különösebb oka nincs szimplán nem éreztem a sajátomnak a történetet így jobbnak láttam befejezni mert jobb semmilyen blog mint egy vontatott blog. Szóval ezt a blogot békén hagyom. De velem tarthattok a másik két blogomra amiket újult erővel fogok vezetni.

Köszönöm hogy velem, Devonnal és Louval tartottatok. Köszönöm a sok szép kommentet, pipákat és feliratkozókat.

Ezermilliárd puszi: Secret Queen <3

2014. október 3., péntek

+1 (Az a bizonyos nagy nap)

Idegesen tördeltem ujjaimat

holott anya már tizedjére szól

rám emiatt. Gondolataim messze

kalandoznak el innen egy

nyugodtabb helyre.

Megfeledkezek a körülöttem

zajló sürgés-forgásról és próbálok

én is minél higgadtabbnak

látszani. Lassan állok fel Rosette

kérésére aki furcsán néz rám.

Nem még nincs itt az ideje.

Látom hogy mindenki engem

bámul amit nem csodálok. A

kérdés csak az hogy ennyire

ramatyul festek vagy épp

ellenkezőleg. Viszont minden

egoistaságot félretéve be kell

vallanom hogy mesésen festek.

Pántnélküli menyasszonyi ruhám

felül feszesen tart, ám csípőböl

elkezd kis fodrokban szélesedni.

Alapjában a ruha teljesen átlagos.

Nincs benne semmi különleges

mégis olyan kifinomult hatást

kelt. Lábaimra fehér balerína

cipőt húztam. Hajamat kiengedve

hagytuk hogy lágy hullámokban

omoljon vállaimra. Sminkem

egyszerű de nagyszerű volt.

Éreztem hogy görcsbe rándul a

gyomrom mikor Eleanor a

kezembe nyomja a hatalmas

csokrot és már indulunk is kifelé.

A ház előtt egy fehér limuzin várt

bennünket készen arra hogy

elvigyen oda ahol életem talán

legnagyobb döntését fogom

meghozni. Tudtam hogy a fiúk

már ott vannak és csak

reménykedtem benne hogy

Davet sehol sem hagyták el. Bár

kétlem hisz 2 éve hogy

megszületett Louis azóta jó apa

módra a kezét se hajlandó

elengedni. Örültem hogy az

esküvőn mindenki itt lesz. Jó lesz

újra együtt látni a csapatot. Bár

mindegyikőjükkel heti

rendszerességgel beszélünk, az

mégsem olyan mint a

viszontlátás öröme. Nagyot

nyelve léptem be az ajtón majd

egy utolsó nagy levegővétel után

a már ott várakozó Zaynbe

karoltam bele. A zene elindult

csakúgy mint a lányok. Aztán

jöttünk mi. Arcomra óriási vigyor

ült ki belépve a templomba.

Gyönyörű volt.

A két tanú Rosette és Harry

nevetve néztek rám hogy

próbálok úrrá lenni

idegességemen. A következő pár

perc gyorsan zuhant el. Szinte fel

sem eszméltem Lou ajkai már az

enyémet vették birtokba.

Mindenki tapsolt és ujjongott ami

miatt nagy hangzavar lett és

visszhang. A csokrot kellett

eldobnom így izgatottan

fordultam hátra és lendítettem

hátra karjaimat. Kíváncsian

kerestem szemeimmel a

személyt aki elkapta. Harry

röhögve nyújtotta a magasba a

csokrot és cinkosan nézett

csodaszép barátnőjére.

-Még mielőtt elindulnánk mulatni

Devon és én szeretnénk

bejelenteni valamit.-Kiáltotta

Loui mire a nép elcsendesedett.

-Az van hogy úgy tűnik nemsokára

Dave egy kishúggal kell hogy

osztozzon.-Mondtam mire

egyvalaki hangja töltötte be a

teret.

-Ezzzaz!-üvöltötte Ros.-Végre

mehetek cuki rózsaszín rucikat

vásárolni.-Kijelentésére hangos

nevetés és taps hangzott fel.

-Mehetünk Mrs. Tomlinson?

-kérdezte csillogó szemekkel Lou.

-Mehetünk Mr. Tomlinson.

-csókoltam meg...

2014. augusztus 3., vasárnap

+1 (5 évvel később)

-Dave. Ha mégegyszer felmászol

a hinta rúdjára nem tudom

mit csinálok veled.-sóhajtottam

fáradtan.-Esküszöm, rosszabb mint

te.-néztem a balomon vigyorgó

férfira.

5 év. Ennyi telt el. De olyan

mintha csak tegnap lett volna.

Mikor Dave megszületett a feje

tetejére állt az életünk.

Valakinek jó, valakinek rossz

értelemben. A miénk az

előbbi. 4,5 éve hogy az

One Direction feloszlott.

Azóta sok minden történt a fiúk

életében is. Vegyük sorra szépen.

Zayn és Perrie 3 éve keltek egybe

egy szűk családi körben. Csak a

két fél családja és a közeli barátok

vettek részt rajta. Majd alig pár

hónapja hogy Pezz életet adott

Norina Maliknak.

Niall talált magának egy gyönyörű

barátnőt, Felicityt. 1,5 éve

alkotnak egy párt.

Harry aki közülünk a legnagyobb

nőfaló volt, 3 éve megtalálta

másik felét, Gracyt. Bár

mindketten szörnyen makacsok a

gyerek témát illetően, nem erről

árulkodik Grace gömbölyödő

pocakja.

Liam és Sophia az idén kelnek

egybe tavasszal. Viszont már

őket is meglátogatta a jól ismert

gólya bácsi. Will és Tamara ikrek

és 2 évesek.

Míg Niallék és Harryék maradtak

Londonban, addig Zayn és Perrie

Los Angelesben találtak otthonra.

Liam és Soph pedig visszsmentek

Li szülővárosába,

Wolverhamptonba.

Ugyanígy tettünk mi is Louval,

Doncaster már már az én

otthonom is lett.

-Én rosszabb voltam.-zökkentett

ki gondolataimból Louis

miközben ő csillogó szemekkel

figyelte újra a hinta rúdján

gubbasztó fiút.

-Anya, apa. Nézzétek mit tudok.-

mutatta be legújabb trükkjét

Dave mire én ijedten pattantam

fel.

Ez az én tökéletesen tökéletlen

családom...

2014. július 30., szerda

Képek

Írói utószó {sírok}

Babes.

Nem tudom hol kéne kezdenem.

Bocsássatok meg de most először

írók ilyet.

Mikor az elején elkezdtem sosem

hittem volna hogy ezt be is

fogom fejezni.

És őszintén ha nem jött volna

az a néhány kommentelő aki biztat

abbahagytam volna ezt az egészet.

Nem akarok ömlengeni így csak

mégegyszer:

KÖSZÖNÖM. KÖSZÖNÖM

MINDENT. SZERETLEK BENNETEKET

AKIK VÉGIG KÍSÉRTÉK LOUIS ÉS

DEVON TÖRTÉNETÉT.

Ezer pusszancs: Secret Imádok

Mindenkit Queen. <3 <3 <3 <3 <3

A következő blogom a

letmego-honey már elindult



Epilógus

-Louis?-kérdeztem fojtott hangon.

-Ki más?-nevetett.

Pár lépéssel átszelte a közöttünk

lévő távolságot majd óvatosan

karjaiba zárt. Kiéhezett hiénaként

kaptam ajkai után amit ő se bánt.

Csókunk forró volt és

szenvedélyes. Úgy kapaszkodtunk

a másikba mintha ez lenne az

utolsó dolog amit életünkben

tehetünk. Lábaim remegtek,

bőröm libabőrös lett érintése

alatt. Mellkasunk egyszerre

hullámzott eltávolodásunk után.

Homlokát az enyémnek döntötte.

Szemeivel rabul ejtett és úgy

érzem többé nem enged

szabadulni. Nem mintha annyira

szökni akarnék. Kezeit lassan

vezette fel s le hátamon.

-Nem igazán tudom hogy mit

kéne ilyenkor mondani, úgyhogy...
Éhes vagy?-néz kérdőn.

-Mint a farkas.-válaszolom.-Kettő

helyett eszem tehát pakold meg.

Ő csak röhögve a fejét rázva vesz

elő két tányért.

Én kényelmesen leülök a plédre

várva Loura hogy csatlakozzon.

***

-Mmm. Ez isteni volt.-dicsérem

meg főztjét amit mosolyogva

fogad.

-Gyere.-fogja meg a kezem és

kihúz az erkélyre.

Odakint kellemes idő van.

Néhány gyertya és egy égősor

adta a fényt.

Egy asztalon két pohár és egy

üveg pezsgő foglalt helyet.

A dugót könnyen kihúzza ezzel

fehér habot kiszabadítva az

üvegből. A poharat a kezembe

nyomja mire én már tiltakozni

kezdenék.

-Csak egy pohárral. A

kedvemért.-nézett rám.

-Jól van.-sóhajtottam majd

enyémet az övével koccintva

megittuk.

Láttam hogy valamit keres majd

azt megtalálva a kezébe zárta.

-Devon. Valamit mondanom

kell.-kezdte.-Amióta megláttalak

azóta tudom hogy te vagy az aki

mellett életem hátra levő részét

a te oldaladon szeretném tölteni.

Számomra a gyönyörű fogalma

te vagy és a gyermekünk.

Emlékszem még anno hogy is

ismerkedtünk meg. Hogy

mennyire el voltam ámulva tőled.

Azóta csak te jársz az eszemben

megállíthatatlanul. És épp ezért

szeretnék kérdezni tőled valamit.

Devon Harris, megtisztelnél azzal

hogy hozzám jössz?-térdelt le.

Annyi minden kavargott a

fejemben de csak egy szót

szerettem volna kimondani.

A szót ami az...

-Igen. Igen Louis. Leszek.

-pityeredem el.

Örömében felkiált.

-Tudod felkapnálak de...-hagyta

félbe a mondatot mire én csak

nevettem.

-Csak csókolj már meg te hülye.

-húztam magamhoz majd ajkaink

szenvedélyes csókban találkoztak.




Manók.

Nem írók semmit majd az utószóban.
Egy valamit kérek.: aki olvasta a blogot tiszteljen meg így utoljára pár szóval.
Thanks babes: Secret Queen.
Love all <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

2014. július 28., hétfő

10.

Eleanor nagy segítség.

Olyan ruhákat adogatott a

kezembe amiről nem is tudtam

hogy van.

Egy fekete hosszú szoknya takarta

lábaimat, míg felülre egy buggyos

fehér trikót húztam aminek az

oldalain fekete sáv húzódik.

A lábamra egy egyszerű fehér

balerína cipőt kaptam.

A hajamat kiengedte és besütötte.

Arcomra leheletnyi smink fedte

épp hogy jó legyen.

Bár nem értettem mire ez a nagy

felhajtás mégis szívesen voltam El

babája amit kedvére

alakítgathatott. A tükörbe nézve

egy teljesen más Devon nézett

velem farkasszemet. Alig

akartam elhinni hogy ez tényleg

én vagyok. Végül 6 órakor egy

a házam előtt parkoló? autóba

gyömöszölt be. Néha jó lenne

tudni mi járhat abban a kugli

fejében...

A sofőrt akárhogy csesztettem

nem szólt egy szót sem arra

vonatkozóan hogy mi lehet ez az

egész. Végül 30 perc kocsikázás

után úgy veszem észre hogy egy

számomra ismeretlen környékre

érkezünk meg. A fehér jármű egy

óriási palota előtt áll meg

véglegesen. Idegenkedve szállok

ki tanácstalanul egész addig amíg

a sofőr ki nem száll. Az eddig

szorosan fejére húzott sapkáját

most leveszi így végre

megpillanthatom az alatta

rejtőző

kobakot ami nagyonis ismerős

volt.

-Zayn?-pislogok értetlenül az

előttem vigyorgó srácra.

-Személyesen.-kuncog.-Mielőtt

barmit is kérdeznél,

tájékoztatlak

arról hogy semmit sem

mondhatok.-hadarta.-Most

pedig

menj szépen be oda.-mutatott az

ajtóra.

Mérgesen pillantottam rá mire ő

csak védekezően maga elé

tartotta karjait. Éppen

odaszóltam volna neki egy jó kis

csípős megjegyzést mikor ő se

szó

se beszéd, beült az autóba és

elhajtott. Nagyot sóhajtottam

mielőtt rászántam volna a

lábaimat a járásra. Kezem kissé

remegett a kilincsen de

valahogy

csak bejutottam. Bent

félhomály

uralkodott. Hatalmas tereket

véltem felfedezni és épp már

indultam volna még többet látni

a házból mikor megláttam egy

vörös rózsát. Száj tátva vettem

fel a földről és zártam

tenyerembe a tüskéktől

megszabadított szárát. Előre

nézve meglátom a következő

rózsát. Készségesen indulok

azok

irányába amik egészen egy

teljesen másik szobához

vezetnek.

Mintha tudnám hogy ez az

utolsó megálló, végig simítok

ruhámon majd nagy levegőt

véve belépek. A szám is tátva

marad a látványtól úgy érzem.

Bár lámpa nem volt

felkapcsolva a helyiséget mégis

beragyogta a rengeteg gyertya

fénye ami égett. Középen egy

lepedő van kiterítve rajta

mindenféle étellel. Ám a

legszebb kiegészítője a

szobának úgy gondolom az

ablak előtt hetykén álló kusza

hajú barátom.

Érkezésemre fejét felkapva

fordult meg.





Sziasztok.

Tudom egy dög vagyok amiért

itt hagytam abba. De

szeretném húzni kicsit az

idegeiteket. :-D

Ez volt az utolsó rész. Ez után

márcsak egy epilógus lesz

remélhetőleg még a héten.

Aktívkodjatok egy kicsit.

Szerintetek mire készül Louis?

Puszcsi: Secret Queen. Love All

<3