01.

Igen, én vagyok az megint.

Csak gondoltam szólok hogy gyűlöllek.

Jól hallottad.

Azt hitted hogy nem fogom megtudni?

Hát közlöm, rosszul hitted.

Tehát mindez egy másik nőért.

Eleanor Calder.

Nem vagyok féltékeny csupán megbántott.

Legalább elmondhattad volna.

Olyan szép az a lány.

Ő tényleg illik hozzád.

Én már egy régi folt voltam melletted.

Olyan hülyén érzem magam. 

És nem csak azért mert magamban beszélek.

Nem.

Mindenért.

Azt hittem te más vagy.

Más mint a többi fiú.

Még gyerekek voltunk.

Nem akartam ilyen fiatalon anya lenni.

Az isten szerelmére.

19 éves vagyok.

Gyakorlatilag még tini.

Annyira félek.

Mostmár anya is tud mindent.

A telefont úgy kellett kikaparnom a kezéből nehogy felhívjon.

Mivel anya egyedül él, ezért döntött ő is úgy hogy hozzám költözik.

Ros és anyu mindenben segítenek.

Voltunk újra dokinál csakhogy anya is

 meggyőződhessen róla minden rendben a kicsivel.

Mindketten be vannak zsongva az új jövevény érkezése miatt. 

Alig győzik kivárni még azt a 6 hónapot hogy megtudják mi lesz a baba neme.

Ros szerint kislány lesz.

Hogy miért ezt hiszi fogalmam sincs.

De olyan átéléssel mesél arról hogy milyen kis cuki rózsaszín rucikat fog venni neki hogy néha 

már én is elhiszem hogy lány lesz.

Engem csak az érdekel hogy egészséges legyen.

A neme nem számít.

Legyen fiú vagy lány, ugyanannyira fogom szeretni.

Remélem majd a te kék szemeidet fogja örökölni.

Imádtam nézni a te gyönyörű kék szemeidet.

Olyan varázslatosak.

Mikor csillognak vagy éppen elsötétülnek.

El lehet veszni bennük.

Amikor rám emeled őket, mintha a vesémig látnál velük.

Mindig fülig pirultam tőlük.

Néha úgy éreztem a puszta tekinteteddel levetkőztetsz.

Hagyjuk.

Most már nem engem illetsz azzal a megtiszteltetéssel hogy rám nézel csordultig szerelemmel.

Hagyjuk.

Emlékszel mikor azt mondtad hogy te sosem hagysz el? 

Hogy majd te megvédesz mindentől.

Hagyjuk.

Túl sok az olyan emlék amit szeretnék elkerülni és inkább azt mondom gyorsan, hagyjuk.

Talán jobb lenne hagyni mindent.

Ezt az egészet.

De ahhoz túl makacs vagyok hogy veszni hagyjalak.

Mert én még mindig szeretlek.

És szeretni is foglak halálom napjáig.

Mert te és én nem külön fogalom vagyunk.

Te és én=mi.