07.

Hosszú egy hét állt mögöttem, a kórházból csak most engedtek ki hosszas győzködések árán.

Ros és Eleanor minden nap bejöttek és hoztak valami finomat.

Louis pedig a nap minden percében mellettem volt.

Leste a kívánságaim, árgus szemekkel követte a mozdulataimat.

Ez lehet valakinek már sok lenne, nekem viszont dagadt a szívem a büszkeségtől hogy ilyen 

barátom van.

Július 16-ot írunk.

Szeptember közepére várjuk a babát.

Alig 2 hónap.

Belegondolni is félelmetes hogy pár hónap múlva már egy taggal bővül szerény kis családunk.

Aztán a lakásomba érve ért az első meglepetés.

Az egész lakás üresen állt.

-Ez meg mi?-kezdtem pánikolni a gondolattól hogy kiraboltak.

-Devon.

Igaziból szebb körülmények között szerettem volna megkérdezni de nem volt rá lehetőségem.

Így most szeretnék kérdezni valamit.-kezdte Lou.-Hozzám költöznél?-kérdezte.

-Én.

Nem is tudom erre mit kéne mondanom hisz úgy látom ti ezt már eldöntöttétek tekintettel arra 

hogy az összes cuccom már nálad van, nincs igazam?-mosolyogtam.

-Ezt vehetem igennek?-jött zavarba Tommo.

-Teljes mértékben veheted annak.-vigyorodtam el.

Hallottam ahogy anya, El és Ros a háttérben tapsikolnak és ujjongnak.

-Akkor mehetünk?-nyújtotta felém a jobbját Lou.

Pironkodva belekaroltam és készen álltam arra hogy beköltözzek új otthonomba.

A Tomlinson ház tipikus legény lakás volt.

Ismétlem csak volt.

Ahogy átléptem a küszöböt szemet szúrt a nagy változás.

Az idáig sötét falak most halovány kék színben pompázták.

A falon eleve sok közös képünk volt kint, most viszont rengeteg volt festményekkel megspékelve.

A padlót puha szőnyeg fedte be mindenhol.

Az ablakon kék függönyök lógtak.

A konyhában a polcokra és fiókokra gyerekzárat szereltek föl.

Az eddig mindig üresen álló szoba most a gyerekszoba szerepét öltötte magára.

Minden kék volt.

A kiságy fehér volt rajta narancssárga répákkal.

Ismétlem répákkal.

Nem tudom honnan szerezte de jót nevettem rajta.

A szobához egy kis gardrób is tartozott ami színültig volt fiú ruhákkal, cipőkkel és a többi...

A házban két fürdő volt.

Egy ami Lou szobájához tartozott és egy ami csak volt.

-Ez igen.-kiáltottam fel mikor már mindent láttam.

-Remélem tetszik.

Egész héten ezen dolgoztunk a srácokkal, Rossal és Eleanorral.

Anyukád pedig a ruhákat vásárolta be a picinek és minden egyéb szükséges dolgot.

-Köszönöm.-pityeredtem el meghatottan.-Gyönyörű lett.-csókoltam meg Louist majd mindenkit 

végig öleltem.

Köztük a fiúkat is akik nem tudom hogy kerültek ide.

Perrievel rég nem látott barátnőkként üdvözöltük egymást, ugyancsak Daniellel.

-Annyira köszönöm mindenkinek.

Szuperek vagytok.-kiabáltam.

-Most pedig tartunk egy nagy bulit ami nem is buli.-tájékoztatott minket Harry.

Anya hamar lelépett amit megértek.

Ez a nem buli valójában annyi volt hogy kimentünk a kertbe ahol grilleztünk egy jót majd aki akart

 medencézhetett.

Ez alatt értek mindenkit kivéve engem.

Bár próbáltak becsalogatni nem sikerült nekik.

Egészen addig amíg 5 csurom víz fiú nem kezdett sétálni felém.

Karom védekezően tartottam magam elé mintegy biztonságot nyújtva magamnak.

-Oké oké.

Belemegyek csak had öltözzek át.

És egyedül segítség nélkül szeretnék megmártózni értve?

Ha valaki elfelejtette volna, közlöm hogy terhes vagyok.-szónokoltam.

Az régi-új szobában vedlettem át egy kétrészes bikinibe.

Csak semmi flanc.

Sima lila fürdőruha az egész.

Hajamat kontyba kötve tipegtem ki a házból.

Komolyan mondom, a hasam lassan akkora hogy megáll rajta egy pohár.

Sőt, kettő is.

A többiek kicsit sem feltűnően nézték a pocakomat.

Láttam hogy Lou már szállna ki a vízből hogy segítsen, amikor Zayn csak kedvesen visszanyomta 

majd barátnőjével együtt megindultak felém.

Zayn a bal, míg Perrie a jobb oldalamon karolt belém.

Hirtelen álltam meg majd kiáltottam el magamat.

-Hé.

Gyertek.

Rúgott a baba.-mondtam majd alig pár pillanat alatt több tucat kéz tapadt a hasamra.

Mindig egyszerre szólaltak fel mikor érezték a rúgást.

-Oké-oké.

Elég a tapizásból.

Gyerünk fürödjünk.-adtam az utasításokat.

Nem tudom hány óra volt mikor az utolsó ember is elment, mi pedig Louisval végre ledőlhettünk a

 pihe puha ágyba.

Mosolyogva aludtam el egy karral a derekamon mintegy jelként hogy az övé vagyok.

Mert igen.

Maximálisan az övé vagyok.





Sziasztok picúrok.

Úgy gondoltam mivel lehet jövő héten nem lesz rész hogy belehúzok a fejezet hozásaba.

Remélem örültök neki és kapok pár komit, pipát és feliratkozást érte.

Pls.

Ölel mindenkit: Secret Queen. :-)