03.

Emlékeztetőül:
Csendben sétáltunk fel a 4.-re a 428-as szobába.

Nem kezdtem nézelődni, csupán az első ülőalkalmatosságra levetődtem.

Nem vagyok illetlen.

Terhes volnék.

Ros mellettem foglalt helyet, míg El egy fotelben Lou pedig egy bárszéken.

-Szóval...-kezdte Eleanor.



-Szóval. 

Sokat gondolkodtam hogy is kéne ezt elkezdeni Devon. 

Sok mindent félre értesz és ennek te és Lou isszátok a levét. 

Gondolom ismered Pault a menedzsmentet.?-nézett rám kérdőn mire bólintottam egyet.-Az egészet

 ő találta ki. 

Nem akarta hogy te is tudd hogy mindez még élethűbb legyen.-mondta én pedig csak összeráncolt

 szemöldökkel bólintottam.
-Gondolom nem nagyon érted mit hablatyolok itt össze, úgyhogy megpróbálom kicsit érthetőbben 

elmagyarázni ha már valaki nem képes segíteni.-célzott Louisra aki a bárszéken ülve maga elé 

meredt
.-Tehát Paul azt agyalta ki hogy mivel ti már 2 éve együtt vagytok, így nincs körülöttetek nagy 

"por". 

A rajongók szeretnek téged és elfogadnak és mivel a bandának ez jó címlap téma így gondolt még 

egyet és egy csapással két legyet ütött. 

Én sem tudtam hogy mire készül az én menedzserem míg végül kiderült hogy azzal keltik életre az 

én munkámat hogy egy világsztárral fogok járni. 

Itt jött a képbe Louis. 

Az egész az lett volna hogy én megszerzem Tommot tőled így én leszek a barát lopó te pedig a 

szenvedő alany. 

6 hónapig kell ezt játszanunk majd nyilvánosan szakítunk Loui pedig vissza megy hozzád.-fejezte 

be.

Nem tudtam mit válaszolni így követve a bambuló fiú példáját én is csak néztem ki a fejemből.

Pár perc kínos csendet  végül Rosette törte meg.

-Na akkor hogy összefoglaljam.-kulcsolta össze tenyerét és kicsit előre dőlt.-Paul hogy hírt 
szerezzen a bandának szétszakított egy olyan párt akire több millióan felnéznek és csodálnak?-nézett megerősítést 
várva Eleanortól aki csak megadóan bólintott.-És hogy te is keresettebb modell legyél ezért 

összehozott téged a frissen szakított Louval?-újabb bólintás.-Ez egy nagy hülyeség.-kiáltotta el 

magát mire mindhárman összerezzentünk.-Ez a lány-mutatott rám-4 hónapig megállás nélkül sírt,

 zokogott, bömbölt. 

Erre kiderül hogy ez az egész csak kamu?

Hogy, hogy képzelte hogy ilyenre vetemedjen?

Csak azért hogy 1 hét erejéig címlapon legyenek a fiúk egy régi összeszokott párost szétbontott a 

maga saját hülye érdekében?

Egyszerűen én ezt képtelen vagyok felfogni.-nyúlt a halántékához és azt kezdte el dörzsölni.-HISZ 

TERHES!!!-üvöltötte el újra magát. 

Eleanor és Louis tökéletesen egyszerre néztek le a hasamra mintha idáig észre sem vették volna.

-T-te-terhes?-makogott Lou.

-Igen, az.-vágta rá Ros.

-Figyelj Louis én csak akkor akartam ezt elmondani mikor már megszületett a kicsi.

Azt hittem hogy már nem érdekellek így nem akartam róla szólni neked.-mondtam résnyire húzott 

szemekkel.

-Azt mondod a gyerek az enyém?-kérdezte fura hanglejtéssel.

-Igen, igen a tied.-válaszoltam óvatosan.

-A-a. Az nem lehet.

Én nem lehetek apuka még.

21 éves vagyok, a karrierem még csak most kezd beindulni de te a nyakamba akasztanál egy 

gyereket?-kiáltotta.-Az ég szerelmére Devon.

Mégis mit hittél?

Nekem nem lehet gyerekem.

Nem most.-suttogta.

Szavaira szemeimből apró kis kristályok kezdtek potyogni. 

Meg sem próbáltam elrejteni.

-Louis. Ne tudod hogy mit beszélsz.-nyugtatta Ros.-Ő a te gyereked, nem beszélhetsz így róla.

-Nem, nem és nem.-csóválta a fejét.-Ez ott-bökött a pocakom felé mutatóujjával-nem az én 

gyerekem. 

Kizárt hogy az enyém lenne.

Ezzel akarsz visszacsábítgatni ugye?

Lefeküdtél valakivel aztán teherbe estél ugye?

Hülye szajha.-köpte a szavakat. A szavakat amik mindent romba döntöttek bennem.

Már nem az a régi fiú állt előttem aki régen. 

Nem ez már egy új Louis.

Az aki nem képes elfogadni a tényt hogy apa lesz.

Az a Louis aki hűtlenséggel vádol.

Aki belémdöfte a tőrt majd még párszor megforgatta bennem.

Igen ez lett az új Louis.

-Na idefigyelj te tahó.-lépett hozzá közelebb Rosette-azonnal kérj tőle bocsánatot különben nem 

állok jót magamért.-utasította.

-Én ettől nem kérek bocsánatot. Ribanc.-fűzte még hozzá.

Szemeimből már patakzottak a könnycseppek, megállíthatatlanul folytak le arcomon le a 

mellkasomra eláztatva a pólómat.

Tekintetem a földre szegeztem és csak akkor emeltem újra föl mikor egy hangos csattanást 

hallottam.

Eleanor állt Lou előtt aki kezével az arcát simogatta, míg El a csuklóját rázta.

-Hogy van képed így beszélni egy nővel te féreg?-sziszegte a lány.-Hónapok óta mást sem hallok 

mint a siránkozásodat hogy elvesztetted életed szerelmét. 

De most nem úgy tűnik számomra.

Épp életed szerelmét ribancoztad le és a saját gyerekedet tagadtad meg.

Tűnj innen.-suttogta az utolsó mondatot majd ujjával az ajtó felé bökött.

Éreztem magamon a srác tekintetét de képtelen voltam újra belenézni azokba a szikrákat szóró 

gyönyörű kék szempárba.

Mert még mindig csodálatosnak tartottam őket.

Mondjon akármit én akkor is szeretni fogom.

Immár hárman maradtunk a szobában amiben most feszült csend honolt.

Ros szorosan mellém ült majd rázkódó vállaim megfogta, fejemet felemelte, arcomból kisöpörte a 

hajszálakat és átölelt. 

Senki nem mondott semmit.

Csend volt, ám ezúttal már nem volt se feszült, se kínos.

inkább megnyugtató.

Én mégis úgy éreztem meg kell törnöm.

Azt mondtam ki ami legjobban fájt.

-Én még mindig szeretem őt.-szipogtam majd fejem Ros mellkasába temettem.

-Tudom Devon. Nagyon is jól tudom.-suttogta.

Kezével köröket írt le a hátamon.

Újabb pár perc csen után most Eleanor nyitotta szóra s száját.

-És ő is szeret téged. Nagyon.-ült le mellém és újra nyugtatni kezdett.