Epilógus

-Louis?-kérdeztem fojtott hangon.

-Ki más?-nevetett.

Pár lépéssel átszelte a közöttünk

lévő távolságot majd óvatosan

karjaiba zárt. Kiéhezett hiénaként

kaptam ajkai után amit ő se bánt.

Csókunk forró volt és

szenvedélyes. Úgy kapaszkodtunk

a másikba mintha ez lenne az

utolsó dolog amit életünkben

tehetünk. Lábaim remegtek,

bőröm libabőrös lett érintése

alatt. Mellkasunk egyszerre

hullámzott eltávolodásunk után.

Homlokát az enyémnek döntötte.

Szemeivel rabul ejtett és úgy

érzem többé nem enged

szabadulni. Nem mintha annyira

szökni akarnék. Kezeit lassan

vezette fel s le hátamon.

-Nem igazán tudom hogy mit

kéne ilyenkor mondani, úgyhogy...
Éhes vagy?-néz kérdőn.

-Mint a farkas.-válaszolom.-Kettő

helyett eszem tehát pakold meg.

Ő csak röhögve a fejét rázva vesz

elő két tányért.

Én kényelmesen leülök a plédre

várva Loura hogy csatlakozzon.

***

-Mmm. Ez isteni volt.-dicsérem

meg főztjét amit mosolyogva

fogad.

-Gyere.-fogja meg a kezem és

kihúz az erkélyre.

Odakint kellemes idő van.

Néhány gyertya és egy égősor

adta a fényt.

Egy asztalon két pohár és egy

üveg pezsgő foglalt helyet.

A dugót könnyen kihúzza ezzel

fehér habot kiszabadítva az

üvegből. A poharat a kezembe

nyomja mire én már tiltakozni

kezdenék.

-Csak egy pohárral. A

kedvemért.-nézett rám.

-Jól van.-sóhajtottam majd

enyémet az övével koccintva

megittuk.

Láttam hogy valamit keres majd

azt megtalálva a kezébe zárta.

-Devon. Valamit mondanom

kell.-kezdte.-Amióta megláttalak

azóta tudom hogy te vagy az aki

mellett életem hátra levő részét

a te oldaladon szeretném tölteni.

Számomra a gyönyörű fogalma

te vagy és a gyermekünk.

Emlékszem még anno hogy is

ismerkedtünk meg. Hogy

mennyire el voltam ámulva tőled.

Azóta csak te jársz az eszemben

megállíthatatlanul. És épp ezért

szeretnék kérdezni tőled valamit.

Devon Harris, megtisztelnél azzal

hogy hozzám jössz?-térdelt le.

Annyi minden kavargott a

fejemben de csak egy szót

szerettem volna kimondani.

A szót ami az...

-Igen. Igen Louis. Leszek.

-pityeredem el.

Örömében felkiált.

-Tudod felkapnálak de...-hagyta

félbe a mondatot mire én csak

nevettem.

-Csak csókolj már meg te hülye.

-húztam magamhoz majd ajkaink

szenvedélyes csókban találkoztak.

Manók.

Nem írók semmit majd az utószóban.
Egy valamit kérek.: aki olvasta a blogot tiszteljen meg így utoljára pár szóval.
Thanks babes: Secret Queen.
Love all <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3